Két kisebbik gyermekem PIC-i baba volt: hetekig vendégeskedtek a koraszülött osztályon, nagyszerű orvosok és szív-lélek nővérek oltalma alatt. Velük lehettem, amikor csak tudtam, anyatejjel táplálhattam őket - még ha eleinte csak szondán keresztül is kaphatták -, idővel órákig kengurúzhattam velük. Édesanyának érezhettem magam akkor is, ha ennek igazából nem így kellett volna történnie…
A két kicsit ráadásul hatalmas bizonytalanságok között hoztuk haza: Lacus úgy tűnt, jó eséllyel szellemi fogyatékos lesz, csak a mértékét nem tudták megmondani, Izának egy agyvérzés miatt vízfejűsége alakult ki.
A napokban beszélgettem egyikük kezelőorvosával, az idei Dora Natura koraszülött adományunk kapcsán. Jól emlékezett ránk a doktor úr, még 8 év után is és azt mondta, sajnálta, hogy ezt az ijedtséget nekünk is át kellett élni, illetve - ahogy ő fogalmazott - nekem kevésbé, mert én akkor valami egészen rendíthetetlen tudatállapotban voltam. Nagyon meglepett amit mondott. Egyrészt, hogy ilyen nyomot hagyott benne, másrészt, hogy én viszont szinte elfelejtettem már. De most pontosan emlékszem. Rendíthetetlenül hittem, hogy a kisfiam meggyógyul, még ha nem is tűnt lehetségesnek.
Különleges hely a PIC. Mély fájdalmak, nagy ijedtségek, végtelen örömök színtere. Egy más világ, ahol eltörpül mindennek a jelentősége, ami az ajtón, vagy inkább az inkubátoron kívül van. Azt mondják egy zuhanó repülőn nincsenek ateisták. Nos, zuhanó repülőn nem ültem, de a PIC hullámvasútján már többször és ott bizony mindenki hisz. Ráadásul abban is biztos vagyok, hogy az édesanyák imái az égig érnek, nem csak a plafonig.
Mind a négy gyermekem egészséges, nyoma sincs a koraszülöttségüknek, hála Istennek, a nagyszerű hazai koraszülött ellátásnak, az orvosaiknak, ápolóiknak és nekik maguknak, hogy ilyen erősek és kitartóak voltak. És hála a családunknak, a gyülekezetünknek, a barátainknak és a környezetünknek, hogy mi, a szüleik is meggyógyulhattunk ebből az időszakból.
Évente több ezer kisbaba születik koraszülöttként, de a 85%-uk teljes egészséges életet élhet. Egyes esetekben szükség lehet kisebb-nagyobb fejlesztésre, valamint a kutatások tanúsága szerint a szülők támogatására, mert ez a babák gyógyulására is mérhető hatással van.
November 17. a Koraszülöttek világnapja. Együttérzéssel gondolunk az érintettekre, hálával gondolunk a szakemberekre és kérünk titeket, figyeljetek jobban azokra, akik ezen átmentek vagy éppen átmennek, mert ti magatok is részei lehettek az ő gyógyulásuknak. Ne legyen a koraszülés más, csak egy PIC-i emlék!